ys.hu

a féléves tervek között szerepel hogy a kis dögöt megtanítsam ülni állni feküdni pacsit adni gurulni lepisilni a rossz embereket etc. az alapvető probléma a korlátozott kommunikáció. mert ha ugye jól csinál valamit akkor azt apró jutalomfalatkákkal kéne ugye tudtára adni. na ez nekem nem szimpi mert a kutya csak elhízik és aztán mást se fog tudni csak gurulni. de ha az alanyt szigorúan csak lelki támogatásban részesíteném az nem indukálná elégé. a “csináld meg vagy vasaló alá rakom a fejed” felszólításokat pedig hála jó neveltetésének úgyse venné magára. nem adna neki jelentőséget.
meg különben is. értelmes kutya ez. sérti a büszkeségét hogy csak úgy ugráljon ahogy más fütyül, utasít. ez a kutya felmérte hogy nagylelkűségével hogy megtür minket maga mellet ő van elönyben, mi tartozunk neki. tehát nem szükséges egyéb amatőr házikedvencektől megszokott szolgáltatásokat nyújtania. pláne hogy nincs versenyhelyzetben. nincs konkurencia.

és ekkor döbbentem rá a valóságra…

mert ugye anno voltak kismadaraink és hörcsögeink is. hirtelen és váratlan elhalálozásukat eddig ilyen egyszerű hiányoságoknak véltem okául mint pl nem kaptak enni, nem bírták a kiképzést vagy szimplán a szolgalét depresszív volta őrjítette és őlte meg őket.
lényeg hogy most így hirtelen felmerült bennem hogy kutya mancsa is benne volt a dologban. kezdek félni. asszem egy pszihopata örült/zsenivel lakom egy házban. és most kivételesen nem magamra gondolok.
ha sokáig nem írnék akkor az azért van mert luli elovasta e postot és rájött hogy mindent tudok…