a kis csomag története.

2007. 01. 22.

összetett történet következik egy kis fehér csomagról, és kalandos utazásáról.

az egész ott kezdődött, hogy elő kellett kerítenem a régi fotóalbumokat. miután túláradó örömmel konstatáltam hogy kirámolták a pincénket, megnyugvással tapasztaltam hogy az elkövetőnek volt gyomra és a családi képeket ott hagyta. meg a könyveket is. vagy válogatos tag volt vagy csak egyszerűen megvoltak már neki azért hagyta ott. finnyás egy kulturbagázs ez a pince maffia az tuti. lényeg hogy miután kimentettem az enyészet pincéjéből a családi emlékeket sikeresen ott hagytam a déli pénztárjánál mikor lóhalálában próbáltunk jegyet venni arra a qrva göcsejre. mivel kelenföld előtt kiszúrtam mi hiányzik az életemből, rögvest leszáltunk kelenföldön. itt fontos megemlíteni hogy pár méterrel a kaller elött, amit máknak dolgoztunk fel hiszen nem buktuk a menetjegyet. nu aztán az első személlyel vissza a délibe, mert hogy ugye ‘ó bazzeg ys okos feje otthagyta a cuccot. a történet drámai fordulata itt következett. az öröm az volt amikor kiderűlt hogy a pénztáros aranycsöppszívenekije utánunk rohant a peronra, de mivel már nem látott minket odadta a kallernak hogy na majd ő visszajuttatja nekünk. itt megragadtam a pillanat varázsát és könnyes szemmel gondoltam rá vissza hogy mekkora öröm volt pár méterre a kollertől leszálnunk kelenföldön. a végkifejlett és a várva várt megoldás az volt hogy a kallert elkérték mobilon hogy tegye már ki felénk a packot, amit mi egy óra csuszással és megnyugvással átvettünk. és persze az egészről már megint én tehettem.